A beatle-k Paul '69-ben elterjedt halálhíréről
Paul: A zebra pont az épület előtt volt, és az jutott eszünkbe: "Kerítsünk egy fényképészt, aztán menjünk át szépen a zebrán. Félóra alatt meglesz a címlapfotó." Sürgetett az idő, mert a borítónak mindig el kell készülnie még a felvételek befejezése előtt. Gyorsan mozgósítottuk hát Ian McMillant, és leszaladtunk vele egy félórára az utcára.
Forró augusztusi nap volt, de én öltönyben és szandálban érkeztem. Annyira melegem volt, hogy lerúgtam a szandált, és néhány kép erejéig mezítláb voltam, és végül éppen egy ilyen felvétel került rá a borítóra, mintha csak Sandie Shaw-t utánoztam volna. Én nem tulajdoníottam neki nagy jelentőséget.
Egy nap aztán felhívott egy irodista az Apple-ből azzal, hogy "figylej, egy lemezlovas azt terjeszti Amerikában, hogy meghaltál". Mondom: "Mi van? Mondd meg neki, hogy élek!" Azt mondja erre: "Ez nem ilyen egyszerű. Mezítláb vagy a borítón, ami a maffia nyelvén azt jelenti, hogy halott vagy. Ráadásul az egyik háttérben parkoló autó rendszáma 28 IF, ez meg azt jelenti, hogy 28 éves lennél, HA (IF) megérted volna!" Erre közbeszóltam: "De hát ez tiszta agyrém!", mire ő: "Várj, még nincs vége! Ringo előtted halad, és fekete öltönyt visel, azaz ő temet téged." És még ki tudja, mi mindent nem láttak bele abba az egyetlen képbe.
John: Paul azért volt akkor mezítláb, mert ő mindig úgy akart elütni a többiektől, hogy csak egy apróság ne stimmeljen rajta: például rendesen fel van öltözve, csak éppen kékre van festve a füle. Aznap úgy döntött, hogy mezítláb jár. Első pillantásra az látszik a képen, hogy a Beatles rendesen felöltözve megy át a zebrán.Én is csak akkor vettem észre, hogy Paulon nincs cipő, amikor a lemez megjelent. Aznap föl sem tűnt. Mindenki azt akarta, hogy gyorsan essünk túl a fotózáson. Túl nagy csődület támadt az utcán, és aggódtunk, hogy feltartjuk a forgalmat, különben is játszani jötünk ide, nem fényképezkedni. Én erre gondoltam, és állandóan sürgettem a többieket.
Ringo: Egy DJ rakta össze a különböző "jeleket": azt, hogy Paulon nincs cipő (mondjuk ezt volt a legkönnyebb észrevenni), a bogárhátú Volkswagent (angolul Volkswagen BEETLE - a ford.), aztán a Magical Mystery Tour, ahol hármunknál vörös rózsa volt, de Paulnál fekete. Tiszta őrület volt az egész, de úgy összerakták, hogy egyszerűen sehogy sem tudtuk bebizonyítani: Paul igenis él. Hiába mondtuk, hogy tessék, fényképezzenek le minket együtt ismét, azon majd látható, hogy Paul itt van közöttünk, erre azt mondták, hogy az lehetne a hasonmása is.
Nagy marhaság volt az egész, és nem nagyon törődtünk vele. Az ilyesmi együtt jár a rockkal. Ez még a Beatle-mániához tartozott, mert éppen akkor történt, amikor kijött egy újab lemezünk, és azzal foglalkozott minden újság és tévéadó. Csak a szokásos felhajtás, semmi több.
Paul: Nekem irtó bizarr volt utána egy darabig, mert akivel csak találkoztam, tüzetesen megvizsgált, hogy csakugyan McCartney-ból vagyok-e még. Én meg már halálosan untam bizonyítgatni, hogy valóban én vagyok én.
John: Hogyan képzelték: egy Paul McCartney csak úgy meghalhat anélkül, hogy ezt azonnal megtudja az egész világ? A lábát nem teheti ki Angliából anélkül, hogy benne ne legyen az újságban. Úgyhogy ökörség ez az egész mese, de nem baj, mert még nagyob hírverést csap az Abbey Roadnak.
Paul: Végül azt mondtam magamban, nem baj, hogy a halálhíremet költik, ez is csak egy reklám a lemeznek. Ha az a fószer meg volna róla győződve, azt kell neki mondani, amit Mark Twain írt egy hasonló esetben: "A halálomról szóló híresztelések erősen túloznak." Ennél jobbat nem tudok kitalálni.
De nem is ez volt a fő, hanem hogy összejött az Abbey Road. Lett neki jó kis címe, fölvettük szépen a dalait, és végül előbb került piacra, mint a Let it be.
Szerintem végül egész jó lemez lett /Mi az hogy! -a szerk./ Azt hiszem, egyedül John volt elégedetlen a B oldallal, de nekem az is tetszik. Csináltunk egy ilyet is, és ezzel szerintem tovább gazdagodott a palettánk.
The Beatles Anthology
|