Paul Mccartney: "1969. m�rcius 12-�n feles�g�l vettem Lind�t.

 Akkor m�r r�g�ta ismertem. Egy londoni �jszakai klubban, a Bag O'Nailsben ismerkedt�nk meg, ahol t�rzsvend�g voltam. Akkoriban gyakran j�rtam ilyen helyekre, mert a koncerteket �s �ltal�ban a st�di�felv�teleket is befejezt�k este 11-ig. A munka ut�n azt�n j�lesett elmenni sz�rakozni egy kicsit m�g z�r�r�ig kabar�ba vagy valami j� kis zen�s helyre. (Ilyen volt p�ld�ul a Blue Angel vagy a Talk of the Town, mindkett�t kedveltem.)

A Bag O'Nails klubot f�leg az�rt szerettem, mert sok zen�sz haverom j�rt oda: p�ld�ul Pete Townshend, Zoot Money vagy Georgie Fame. Vel�k sz�vesen eldum�lgattam �s el is iddog�ltam ak�r k�s� �jszak�ig.

Egy este Linda megjelent a klubban. Az�rt j�tt Amerik�b�l Londonba, hogy egy�tteseket f�nyk�pezzen egy "Rock and Other Four Letter Words" c�m� fot�albumhoz. Aznap �ppen az Animalset f�nyk�pezte, �k hozt�k magukkal a klubba.

Ott �lt Linda egy boxban a zenekarhoz k�zel - �ppen egyik kedvenc egy�ttesem, Georgie Fame �s a Blue Flames j�tszott, valamint Speedy Acquaye bong�zott. Linda m�r els� l�t�sra megtetszett nekem. Amikor menni k�sz�lt, egyszer�en odamentem hozz� �s bemutatkoztam.

Azzal folytattam: "Mi most �tmegy�nk egy m�sik klubba, a Speakeasybe. Nincs kedved vel�nk tartani?" Ha akkor ere nemet mond, ma nyilv�n nem a feles�gem. De � azt mondta: "Mil�rt ne?", �gy azt�n �tment�nk a Speakeasybe, ahol mindny�jan akkor hallottuk el�sz�r a "Whiter Shade Of Pale"-t. Azt hitt�k, Stevie Winwood j�tssza, azt�n kider�lt, hogy egy ismeretlen, k�l�n�s nev� egy�ttes, a Procol Harum.

Ett�l kezdve viszonylag gyakran tal�lkoztam Lind�val, mert hol �n ugrottam �t New Yorkba, hol � Londonba. �n meg el�rkeztem arra a pontra, ami sok ember �let�ben bek�vetkezik: "Ha egy�ltal�n meg akarok m�g n�s�lni valaha, akkor most van itt az ideje".

Egyre t�bbet t�rtem ezen a fejemet, �s v�giggondoltam, kit venn�k el a legsz�vesebben, �s valahogy Linda t�nt az ide�lis v�laszt�snak.

Amikor legk�zelebb felh�vtam, megk�rtem, hogy j�jj�n el hozz�m hosszabb id�re Londonba, �s akkor kezdt�nk el egy�tt j�rni. � nemigen akart f�rjhez menni, mert egyszer m�r elv�lt, de �n egyre azt hajtogattam, hogy ez a h�zass�g j� lenne.

� ugye f�lt, mert egyszer m�r meg�gette mag�t, de v�g�l csak beadta a derek�t, �s �sszeh�zasodtunk a marylebone-i anyak�nyvvezet�n�l.

Nem eml�kszem, hogy b�rkit megh�vtam volna a band�b�l az esk�v�nkre. Hogy mi�rt nem? H�t mert ilyen gazember vagyok. De gondolom, az�rt, mert az egy�ttes am�gy is felboml�ban volt. M�r nagyon egym�s b�gy�ben voltunk, �s legfeljebb elm�letben volt m�g egy�tt a csapat."

Linda McCartney: "All my teen years were spent with an ear to the radio."

"I became like a band member whose instrument was the camera."

John Lennon - 1970. :

"Volt egy egy�ttesem, �n voltam az �nekes, �s a zenekarvezet�. Megismerkedtem Paullal, �s eld�nt�ttem, hogy beveszem az egy�ttesbe... �s persze � is eld�nt�tte, hogy bel�p. Vajon j�l tettem, hogy bevettem egy fick�t, aki nyilv�nval�an jobb volt, mint a t�bbiek? Mi jobb, ha a zenekart er�s�tem, vagy ha a saj�t helyzetemet? Az volt a d�nt�s, hogy beveszem Pault, legyen er�sebb a zenekar."

Paul /a fest�sr�l/: "So what I find is that I do it when I am inspired, and that's how I can combine it with music. Some days the inspiration is a musical one and other days it has got to be painting"

Linda az esk�v� ut�n a riporternek: "Just write that the bride wore a big smile"

Linda: “As a kid I loved getting lost. I would say to my father - let’s get lost. But you could never seem to be able to get really lost. All signs would eventually lead back to New York or wherever we were staying. Then when I moved to England to be with Paul, we would put Martha in the back of the car and drive out of London. As soon as we were on the open road I’d say ‘Let’s get lost’ and we’d keep driving without looking at any signs.”

Paul /a Beatlesr�l/: "Nagy dolog, hogy �sszetart� banda volt a mienk. Mick Jagger a N�gyfej� S�rk�nynak h�vott benn�nket, mert mindenhov� egy�tt j�rtunk, �s egyform�n �lt�zk�dt�nk. Ugyanolyan p�l�t, ugyanolyan zak�t viselt�nk, egyforma volt a frizur�nk, ez�rt kiss� tal�n val�ban �gy n�zt�nk ki, mint egy n�gyfej� s�rk�ny."

"Azt hiszem, mi egy kiss� szabadd� tett�k a vil�got. M�ig tal�lkozom emberekkel, akik azt �ll�tj�k, hogy a Beatles szabad�totta f�l �ket. �s ha belegondolunk, a vil�g val�ban az arisztokrat�k� volt, am�g mi meg nem jelent�nk. Addig a vid�ki sz�n�szeknek is veretesen kellett Shakespeare-t szavalniuk, ut�nunk m�r az is j� volt, ha a helyi dialektusban besz�ltek. Igen, biztosan felszabad�tottunk egy csom� embert, aki n�lk�l�nk ugyan�gy �lt volna, mint a sz�lei. Amikor egy �js�g�r� megk�rdi t�lem: "Tanult egy�ltal�n valamit?" - egy�bk�nt egy kis irodalmat tanultam, semmi m�st - ,akkor mindig azt mondom, "igen, egy kis Shakespeare-t." �s hozz� szoktam tenni a kedvenc id�zetemet: "L�gy h� magadhoz." Azt hiszem, ez �ppen illik a Beatlesre. Mi mindig is h�vek maradtunk magunkhoz, �s azt hiszem, a mi nyers �szintes�g�nk �ppolyan fontos volt, mint a zen�nk. Azzal, hogy makacsul ragaszkodtunk a v�lem�ny�nkh�z, �s kimondtuk, amit gondoltunk, bogarat �ltett�nk sokak f�l�be: h�tha �n is megpr�b�lkozn�k az �szintes�ggel, �s �n is meg�szn�m? Azt hiszem, ez val�ban j� volt."

"�n m�g ma is elj�tszom n�ha a "Let it be"-t �s a hasonl� Beatles-dalokat. �s ha azt l�tom, hogy egy mai fiatalnak k�nnyes lesz t�le a szeme, akkor �ri�si b�szkes�get �rzek. Alakulhatott volna m�sk�nt is. Azt szoktam mondogatni: "Tudj�k, ha a Beatles rossz emberekb�l �llt volna, ak�r Hitler nyomdokaiba is l�phett�nk volna. B�rmire r�vehett�k volna a fiatalokat, akkora volt a befoly�sunk r�juk."

"Nagyon �r�l�k, hogy a legt�bb dalunk a szeretetr�l sz�l, nemigen �nekelt�nk arr�l: "Rajta, mondj�tok meg mindenkinek, hogy kopjon le, �s hagyj�tok ott a sz�leiteket." Ink�bb azt mondtuk, hogy "Csak szeretetre van sz�ks�g", meg hogy "Adj egy es�lyt a b�k�nek". B�szke vagyok r�, hogy az eg�szet �thatotta a j� sz�nd�k. Igen, a Beatles nagy dolog volt."